Hírek

Hordós Attila, a hegyközség titkára a vidék szülötte. Szűcsiben nőtt fel, ahol a szőlőtermesztés és borkészítés tudománya apáról fiúra száll. A Hordós családnak is volt egy kis pincéje, és mert a név kötelez, hordók is sorakoztak benne. A bor szürettől szüretig elég volt a családnak, a felesleget pedig felvásárolták a környékbeli nagyüzemek. Akkor még senki sem sejtette, hogy éppen ez a biztonság jelenti majd a borvidék felemelkedésének egyik gátját. 

Hány pince tartozik a hegyközséghez?

 
Nagyon sok, közel 450 pince található itt, de hatalmasak a különbségek. Van közöttük óriásbirodalom, ahol 80-100 ezer hektoliter bort készítenek évente, középüzemek, ahonnan 30-40 ezer hektoliter bor kerül ki, és persze vannak a kis családi gazdaságok a maguk kézműves boraival.

 

Hogyan jellemezné a Mátrai borvidéket?

 

Kevesen tudják, hogy a filoxéravész előtt a Kadarka volt itt a legjellemzőbb szőlőfajta, utána viszont elsősorban fehérszőlőt telepítettek. Ma úgy tartjuk, hogy a Mátra a fehérborok, és azon belül is az illatos borok hazája. Ez elsősorban a mikroklimatikus viszonyoknak köszönhető, hiszen magas a napsütéses órák száma, a hegyek védik az ültetvényeket, a vulkanikus kőzet pedig kiválóan tartja a meleget, így sokáig a tőkén maradhat a szőlő. Ennek persze megvannak a maga veszélyei is, a savak könnyen és gyorsan el tudnak szállni a bogyóból, de ez nagy odafigyeléssel kiküszöbölhető.

 

Ha megkóstolunk egy mátrai és egy etyeki Irsai Olivért, milyen markáns különbségeket találunk a két bor között?

 

A mátrai borok illatban gazdagabbak, ugyanakkor érezhető bennük egy kellemes ásványosság. Beltartalmi értékét tekintve kicsit szegényesebb, mint az etyeki, de az illata és üdesége kárpótol bennünket. Ezek a borok nem akarnak uralkodni, előtérbe tolakodni, viszont kellemesek, jó ivásúak, egy baráti összejövetel ideális italai lehetnek.

 

Ez a tekintélyes méretű borvidék rengeteg bort ad, mégsem igazán ismert a vásárlók körében. Mi ennek az oka?

 

Ennek két oka is van. Közel 7200 hektáros termőterületünkkel mi vagyunk az ország legnagyobb hegyvidéki borvidéke. Az itt működő nagyüzemek azonban főként külföldre értékesítenek. A ’80-as évek kimutatásai szerint az összes exportált bor 40%-át mátrai borok tették ki, és ez az arány mára sem változott jelentősen. Így tehát az ismertségünkre nem panaszkodhatunk, csakhogy ezt a borvidéket sajnos nem Magyarországon, hanem külföldön ismerik.

A másik ok az, hogy a nagyüzemek felvásárolták a háztájiban termett szőlőt, így a kis családi pincészetek óriási késéssel alakultak ki. Amikor Szőke Mátyás borai 1994-ben megjelentek a polcokon, már mindenki fújta a többi borvidék borászának nevét. Ebben a helyzetben nagyon nehéz betörni a piacra, hiszen hatalmas a konkurencia.

 

Milyen lépéseket tesz a borvidék a lemaradás felszámolására?

 

A hegyközségi tanács nemrég tekintélyes összeget nyert egy pályázaton. Ezt a pénzt a borvidék népszerűsítésére fordítjuk. Új, egységes arculattal szeretnénk megjelenni a vásárlóink előtt.  Szerintem nincs Magyarországon olyan ember, aki ne hallotta volna már Fazekas Anna meséjét, az Öreg néne őzikéjét. Ez a mese adta az ötletet, hogy legyen a borvidék logója a pettyes hátú őzike. Az emberek ma a Mátrát elsősorban turisztikai célpontként tartják számon. Szeretnénk elérni, hogy mindazok, akik sétálnak egyet valamelyik turistaúton, kóstoljanak meg egy pohár mátrai bort is. De mi is kimozdulunk, borbemutatókra, versenyekre, kiállításokra járunk országszerte, és természetesen a megyén belül is. Bízom benne, hogy egyszer csak feltűnik a fogyasztóknak, hogy mi is létezünk.

 

A borászok mennyire ismerték fel, hogy összefogásra van szükség?

 

Nem könnyű őket aktivitásra bírni, de azért szép lassan megértik, hogy szükség van a közösség erejére. A megnyert pályázatnak mindenki nagyon örült, de sokan azt hitték, a pénzt szét fogjuk osztani a pincészetek között. Csalódottak voltak, nem értették, miért kell az összeget központi promócióra, közösségi marketingre fordítani. Mostanában azt tapasztaljuk, többen félreteszik aggályaikat, és részt vesznek a közösségi megmozdulásokon, fotózásokon, rendezvényeken.

 

Ha valaki szeretné megismerni a borvidéket, mit kell tennie?

 

Ma már egyre több olyan borászat van, ahol nem csupán bort lehet kulturált körülmények között kóstolni, de a vendégek étkeztetése, esetleg az elhelyezése is biztosított. Hamarosan tábla fogja jelölni a borvidéki településeket, településen belül pedig eligazító táblákat helyezünk el, hogy mindenki megtalálja a pincét, amit keres. Azok pedig, akik egyáltalán nem ismerik ezt a vidéket, a www.matraiborvidek.hu, vagy a www.matraiborokhaza.hu weboldalon tájékozódhatnak. És nem kell attól félni, hogy a borkóstolás mellett nincs más programlehetőség. Sokan meglátogatják a nagyrédei kecskefarmot vagy a sástói élményparkot. Romantikus erdei túrákkal, finom falatokkal és nyitott pincékkel várunk minden idelátogatót.

 

Szabó Edit